A történet még 2022 őszén kezdődött, mikor a megbízóm, Gyuri felvázolta terveit.  Az eddig kiadott lakásból az albérlők kiköltöztek, nem szeretné újra kiadni a lakást, inkább eladná, és a vételárat más dolgoba fektetné, mielőbb...

A körülmények és az ingatlanpiac jelentősen megváltozott az év második felére, a kínálat folyamatosan növekedett, a kereslet csökkent. A hiteles vevők lényegében eltűntek a piacról, miután a THM 7%-ról 11%-ra nőtt. Maradtak a készpénzes vevők, akikből kevés maradt a piacon. Akik készpénzzel rendelkeztek, főleg államkötvénybe fektettek és nem kiadandó ingatlanba (hozama nagyon hasonló, de nincs kockázat, míg egy albérlővel megeshet…), illetve aki vásárolt volna is kivárt, számítva a vételárak csökkenésére.

Gyuri teljesen rám bízta az eladást. Kulcsokat, és  szabad kezet kaptam az értékesítéshez, ami ilyen esetben nagymértékben elősegíti az eladást.

A folytatásra már azt mondhatom: a szokásos. Lakberendező vitt életet és harmóniát a félig bebútorozott lakásba, amit a médiacsapat videóval, fotóval örökített meg. Az árat is sikerült olyan közös nevezőre hozni, ami nem számít túlzásnak a mostani túlfűtött, csökkenő piacon. Bizakodva várjuk a vevőt, mert az eladás relatív sürgős lenne....

Update: Nem tudom idén már hányadik esetnél járok, de a következő történt: hét elején raktam fel a hirdetést, a megadott pénteki nyílt napon több jelentkezőnek mutattam a lakást. Több ajánlat, volt köztük pofátlan is persze, mindent közvetítettem eladó számára. Jobb árat szeretett volna, ezért egy hét múlva egy újabb nyílt nap következett. Harmadik héten a készpénzes ajánlat lett a befutó, amit másnap vételi ajánlattal erősítettünk meg. Ennyit számít, ha nem kínálati, hanem eladási adatok alapján árazunk és ha az ingatlant teljesen felkészítjük a piacra...